Sziasztok!

Örülök, hogy úgy gondoljátok érdemes elolvasni, azt, amit ide akarok írni. Mint sokan észrevehettétek – barátaim-, nem igazán szoktam mostanában válaszolgatós kedvemben lenni. Vagy éppen full paraszt vagyok. Tisztelet persze a kivételnek. Valakikkel jól el tudok beszélgetni és valakikkel nem. Azt tudnotok kell, hogy mindegyikőtöket egyenlőként szeretlek, és fontosak vagytok az életemben.

Tudom, néha nagyon bunkó vagyok. Mostanában nem igazán szeretek beszélni a dolgaimról úgy általánosságban senkinek.  Még magam sem tudom, hogy miért van ez így, de megpróbálom megfogalmazni, hogy nehogy az legyen, hogy én haragszom mindenkire. Nem, nem haragszom, csak egyszerűen kicsit el is vagyok havazva meg rendbe szeretném tenni magamat. Próbálnék egy kicsit elkülönülni mindentől.  Hogy miért is? Egy pár pontban felvezetem.

1.       Egy néhány emberben annyi negativítás van, hogy rám is rám ragassza, de komolyan a francért vagytok úgy vele, hogy nem jó, hülye vagyok meg ilyenek? Én se vagyok normális, sőt ismerem magam én is elég labilis lélek vagyok, ezt nem is tagadom.  Sűrűn vagyok úgy vele, hogy azt mondom: nem megy, meg úgyse fog menni, mégis megpróbálom, ti miért nem próbáljátok meg?  Miért kell egy akadály után feladni a dolgokat? Azért vagyunk hogy átvergődjünk rajtuk. Amit meg is próbálok én magam is, még ha nem is látszódik meg rajtam. Na bumm ennyi.

2.       Ne depresszióz olyan miatt, ami ellen tehetsz. Az életben lesznek akadályok és mindig is vannak. Fel kell állni és tovább kell lépni, ennyi az egész. Nem egyből azt kell mondani, hogy romokban az életem.

3.       Ne aggódj annyit a semmin. No, ez különösen neked szól  R. Néha olyan dolgok miatt aggódsz, ami miatt nem kéne. Most gondoljunk a legkedvesebb személyre, akiért élsz ( mivel mindig ezt mondod) Nem, tuti nem néz hülyének, hiszen csak kedves vagy. Ha meg nem személyesen beszélsz vele miért is aggódsz? Az üzeneteid alapján nem vagy idióta picsa, aki képes felvágni az ereit, hogyha nem válaszolnak neki. Miért nem elég annyi, ha mást boldoggá tehetsz? Nekem elég annyi.  Írok neki és legalább jót nevet max.

4.       Néha az ego nagyúr, ezt mind tudjuk. És van, aki vissza is vehetne belőle egy kicsit. Senki sem tökéletes és te sem vagy az, ezt vésd jól az eszedbe!

5.       Drága A.! Veled több, mint 6 éve ismerjük egymást, nem szeretem mikor negatív vagy. Mikor azt írod/ mondod nekem, hogy senkinek se tetszik, amit csinálsz legszívesebben falba tudnám verni a fejemet és a tiédet is..  Őszintén néha ezzel nagyon ki tudsz akasztani, de mondjuk szerintem én is eléggé. Miért nem fogod fel, hogy szeretik azt, amit csinálsz és elismernek? Ezzel nem csak én vagyok így csak olvasd el azt amit írnak neked. És ne depiz azon, hogy nem megy. Remek eszed van és tudod is használni, és ez a kézügyességgel sincs másképpen. Mondogasd azt magadnak, hogy Igenis meg tudom csinálni és menni fog! Ne legyél ennyire szigorú önmagadhoz.

6.       T. Téged is nagyon szeretlek, és nehogy félre értsd, amit írni fogok. De neked néha úgy érzem, hogy mindennél fontosabb az írás.  És néha ez nagyon zavar. Mondjuk szívem joga kinek mi. Amúgy meg tuti, hogy én is valamivel kiakasztalak. De akárhányszor is megkérdezed: nem, nem áll szándékomban publikusan újra írni. Nem azért, mert meguntam, mert írni írok. Még ha nem is felel meg a követelményeknek én szeretem olvasni… vagyis inkább visszaolvasni. Hiába van teli hibával és rossz a behúzás meg a betűtípus. Olvastál már úgy valamit, amit csak úgy, mert jól esett és nem azt nézted, hogy milyen a szöveg formátuma? Mert néha úgy érzem, hogy nálad csak az számít. Én szeretem az új fajta regényeket, te nem. De ugyanúgy olvasok régieket is  :D Most vettem meg az Üvöltő szeleket J Ajánlom figyelmedbe jó kis könyv. És remélem nem sértődtél meg azon, amit írtam.

7.       És jöjjek én magam, hogy ne maradjak ki a sorból.  Rengeteg negatív gondolat van a fejemben, mindenről és úgy általában mindenkiből. Utálok munkába járni és nem nem az emberek miatt. Rohadtul padlón vagyok, de nem akarom ezzel egyikőtöket se traktálni, hiszen mindegyikőtöknek megvan a gondja baja. Az enyém már nem hiányzik nektek. Azt is tudom, mint már legelöl írtam, egy irtózatosan bunkó, faragatlan ember tudok lenni. Ez tény és való. Néha szeretek is az lenni J Miért is ne :D ? Jó, persze ti nem érdemlitek ezt meg.  Most egy kis betekintés… Keresztapám daganatos, most derült ki. A legkedvesebb nagymamámnak meg beteg a lába, de olyan szinten hogy úgy néz ki, mint, ami lerohad… a dokik nem tudnak mit tenni. Én is rosszul érzem, magam elhihetitek, de támogatom őket.  És, ha megnézitek közben még titeket is ápollak már amelyikőtöknek szüksége van rá. Nem így van? Nem vagyok egy minta polgár, csak szeretném azt csinálni korlátok nélkül, amit szeretek. Szeretek rajzolni, sőt imádok. És mert nem tökölök el velük olyan sokáig attól még lehet jó, majdnem 6 év volt még felküzdöttem addig, hogy ilyen szinten megy és büszke vagyok rá.  Szeretek írni, igen jól olvassátok szeretek, de nem akarok olyan mélyen belemerülni, mint  Te T. és Te A. . Örülök, hogy nektek ilyen jól megy és büszke is vagyok rátok. :3 <3 Nos, a kritika igen, igen azt nehezen fogadom, ezt mindenki tudja. :D De, én ilyen vagyok ezt is tudjátok. De annak ellenére, hogy behisztizek rajta még ki szoktam javítani arra mit mondatok. És igen én is szoktam olyan dolgokon problémázni, amin nem kéne, de nem annyira, mint egynémelyikőtök.

Ennyi lett volna az én kis monológom remélem, senki nem sértődött meg rajta.Legyetek jók mindenkinek nagy puszika :D és egy ölelés ezek után. <3 És én mindegyikőtöket támogatlak akár mikor!!!